"Amikor az Összehasonlító pszichoterápia című sorozat első kötete -, mely az idős emberek pszichoterápiás kezeléséről szól - megjelent (Petzold/Bubolz 1979), világos volt számunkra, hogy ki kell adnunk egy további kötetet is a legjelentősebb terápiás irányzatok gyermekkezelési módszereiről. Az egyes gyermekterápiás iskolák különböző fogalmait ugyanis olyan közös tárháznak tekintjük, amelyből kiindulva a gyermeket és lelki indítékait, azaz egész személyiségét megközelíthetjük. Az egydimenziós, egyoldalú kezelésmód a gyermek-pszichoterápiában alkalmazhatatlan. Munkánk és magánkapcsolataink révén sokféle egészséges és beteg gyermekkel találkoztunk, és terapeutaként tapasztalhattuk, milyen különbözőképpen reagálnak a gyermekek helyzetekre, amelyek megterhelik őket, mily változatos módon keresnek és találnak megoldásokat - legyen az akár tünetképzés -, és egyre világosabban láttuk a különböző terápiás elméletek indokoltságát, sőt szükségességét. Számos gyakorló kollégával folytatott eszmecseréből és gyermekekkel végzett munkájuk pontos ismeretéből a következő meggyőződésre jutottunk: a gyermekterápiában a terápiás iskolákra vonatkozóan nem beszélhetünk "helyes" vagy "hamis" irányzatokról. Következetes kezelésmódok eredményhez vezetnek, ha érzékeny, szerető és komoly klinikai tapasztalattal rendelkező terapeuták gyakorolják őket, akik megőrizték saját belső gyermekségüket. Egy ilyen kijelentést azonban semmiképpen sem szabad a terápiás módszerek egységesítési törekvésének tekintenünk, mert mindegyiknek van erős és gyenge oldala, gazdagsága és vannak határaik. Könyvünk figyelmes olvasója hamar fel fogja ismerni, mi az, ami gyerekre szabott, ami a pszichoszomatikus zavarokkal, családi terheléssel küszködő gyermeknek valóban javára válik. Ezt a gyűjteményes kötetet olvasónk akkor hasznosíthatja igazán, ha veszi a fáradságot, hogy ne érje be az egyes irányzatok megbírálásával, hanem arra törekszik, hogy azokat kis páciensei kezelésére alkalmazza. Ha például egy sötétségfóbiás gyerek problémáit viselkedéspszichológiai, kleini, jungi vagy integratív-terápiás szempontból szemléli, akkor ebben a "többperspektívás" megközelítésben helyzetét átfogóbban érzékelheti és értelmezheti, és így ösztönzést nyer a differenciált beavatkozásra. Még a saját felfogásában vagy eljárásában, elveiben és gyakorlatában előforduló összeegyeztethetetlennek látszó különbözőségek is gondolatébresztőnek bizonyulhatnak, ha hozzájárulnak a saját álláspont világosabb áttekintéséhez." - Részlet az Előszóból
Megszűnt könyvesbolt készletéből származó példány
